Salvete Omnes!

Üdv mindenkinek, aki rendszeresen követi a blog életét, vagy éppenséggel véletlenül talált rá a nagy és széles Interneten. Mint ahogy azt Csanádi Dávid barátom nemrégiben jelezte, változások lesznek a blog mindennapjaiban, és innentől kezdve közösen mutatjuk be azt, hogy mi hogyan látjuk a világot a lencsén keresztül.

Nos tehát. Hogy mióta fényképezek? Passz. Számíthatom onnan is, hogy a Schönbrunni Kastély kertjében kezembe nyomta a család a Zenit fotógépet, hogy mi itt megállunk, te meg célzol és nyomod a gombot, vagy hogy iskolai takarékbélyegekből összespóroltam egy kompakt gépre valót, de akár onnan is, hogy gimiben jelentősen romlott a szemem azért, mert ki se lehetett zavarni az iskola sötétkamrájából. Nem tudom. De ez talán nem is fontos.

Fontos inkább az, hogy a képeim életre keljenek. Hogy érdekesek legyenek, ami, ha minden jól megy, magától is megtörténik, vagyis nem kell a képeket mesterségesen érdekessé tenni. Ez utóbbinak nem vagyok híve, ilyet nem fogtok látni.

Fontos az is, hogy a képeim elgondolkodtassanak. Szeretem azokat a képeket, amelyek egész nap veled maradnak, amelyek napközben többször is beugranak, és ismét felelevenednek azok az érzések, amelyek akkor töltöttek el, amikor először megláttad a képet.

És fontos az is, hogy a képeim ne csak az én képeim legyenek, hanem hogy ezeket Ti, nyájas olvasók is kicsit magatokénak érezzétek. Ha valami tetszett, mondjátok el, ha valami nem, azt is! Én pedig igyekezni fogok elgondolkodtató és érdekes képeket készíteni, amelyek a ti tetszéseteket is elnyerik.

Bemutatkozásnak ennyit szántam, úgy gondolom, hogy igazán csak a képeimen keresztül fogtok megismerni.

Szép napot mindenkinek,

Georgie

(u.i.: Most hogy ezeket leírtam, elolvastam, hogy Dávid mit írt magáról a bemutatkozásában. Kezdem érteni, hogy miért vagyunk barátok.)